A kengururól

Tartozom egy vallomással.

Életemben először akkor próbáltam ki a kengurut, amikor babahordozási tanácsadó lettem. Akkorra a fiam már ugyancsak rutinos hordozott baba volt, s fél perc elmúltával közölte, hogy ez nem jó neki, és azonnal vegyem ki, tegyem le. Aznap nem is jött a közelembe többet, ha hordozót vagy kendőt látott a közelemben.

Három különböző ún. narrow-based, szűkített aljú hordozóm van. Magyarul kengurunak hívják ezeket. Bár megtévesztő módon a csatos hordozókat megkülönböztetés nélkül is emlegetik kenguruként. Valójában azok a hordozók, amelyekben a gyermek lába csak úgy lóg, és nem képes széles terpeszbe húzni a lábakat, külön kategóriát képeznek. ezeknek a hordozóknak nagy része alkalmas arra, hogy kifelé fordítsuk a babát benne, esetleg fektetve hordozzuk.

Ha bemegyünk egy üzletbe, nagy áruházba, a babaosztályon jó eséllyel találunk egy példányt. Nagyon sok helyen olvasom, hogy elítélik ezeket a hordozókat. Hordozós fórumokon összecsapnak az anyukák és hatalmas harcokat vívnak. Mind foggal-körömmel védi az álláspontját, hogy kenguruzzunk-e vagy sem.

Néhány gondolatot szeretnék megosztani én is ezzel kapcsolatban.

Anyuka vagy apuka hordoz. Ez már önmagában is pozitív és fontos. Dicséretre méltó és példaértékű.

Ezek a kenguruk nem életveszélyes hordozók. Biztonságosak.

Sok szempontból nem ideálisak, az tény. Van ezeknél ezerféle jobb megoldás. De ez is egy hordozó eszköz.

Az egyik kedvenc mondásom: "Do your best. But when you know better, do better!" Ez számomra azt jelenti, hogy mindenki tegye meg azt, ami tőle telik. Hozza ki magából a legjobbat. És, amikor rátalál egy még jobbra, amit megtehet, akkor tegye meg! Akkor ne szégyellje bevallani, hogy hát eddig nem tett meg mindent, csak azt hitte. A tanulás, a fejlődés nem szégyen, hanem erény.

Mégis, miért bántják ezeket a hordozókat olyan sokan? Mi az, amit a boltban nem mond el az eladó, hiszen ő maga sem tudja? Csak néhány dolog. Ez az összefoglalás koránt sem teljes.

- a baba testsúlya a nemiszervére nehezedik, egy pontban tömörül, nincs súlyelosztás. 

- a kicsi nem simul szépen a hordozó mellkasára, főleg kifele fordítva, a kicsi így sokkal nehezebbnek tűnik, a gerince pedig nem a megfelelő szögben (C vagy ahogy mások mondják J alakban) görbül.

- a lába nem áll megfelelő szögben, a hordozónak a térdtől térdig kell érni (kisbabák esetében).

A fekvehordozásról, illetve a bölcsőtartásról egy  nagyon jó cikket olvastam a Batyu Klán oldalán. 

"Bölcsőtartásos pozícióban - ha a kötés eléggé feszes ahhoz, hogy alátámassza a babát - könnyen előfordulhat, hogy a baba feje túlságosan előrenyeklik, mellkasához szorul (minél feszesebb a kötés, annál jobban). Ez egyrészt kényelmetlen, másrészt elzárhatja a szabad levegő áramlását. A baba (különösen, ha a kendőszárakat gondos szülőként is a fejére húzzuk, hogy nyugodtan pihenhessen vagy vastagon bélelt, kevéssé légáteresztő anyagú erszényekben hordjuk) a saját kilélegzett levegőjét lélegzi folyamatosan vissza. Ennek következtében a vérének szén-dioxid tartalma megemelkedik, egyre mélyebb álomba szenderül. Egészséges újszülötteknél ilyenkor azonnal fellép a túlélő reflex és mély levegőt vennének. De mi kell ehhez? Próbáljuk ki, lélegezzünk be egy mélyet, mi történik? Mellkasunk megemelkedik, gerincünk kiegyenesedik. Pont ez utóbbi az, amit egy bölcsőtartásba kötött baba nem tud megtenni, mert nem engedi a kötés..."

A babát mindezeken felül időnként kifelé is fordíthatjuk ezekben a hordozókban. Ekkor azon túl, hogy ügyesen tud nézelődni, amit háton és csípőn is ugyanúgy tudna, a következő dolgokkal is meg kell birkóznia, amiről lehet, hogy nekünk fogalmunk sincs.

- nem támasztja meg a kicsi lábait

- a baba sokkal nehezebbnek tűnik, mint valójában

- a baba gerince terhelődik

- a kicsi csípője és nemi szervei is szükségtelen terhelésnek vannak kitéve

- nem tudja a hordozó kellően megtámasztani a nyakat és a fejet, ha a baba elfárad

- a baba súlya előre húz bennünket, míg mi próbáljuk megőrizni egyensúlyunkat

- nehezebb a baba igényeire reagálni, nem látjuk az arcát, a reakcióit

- a baba testhőjét nehéz szabályozni, míg a mi testünkhöz simulva ez egy önműködő folyamat

És, ami a legfontosabb: a pszichológiai hatás - a baba túlterhelődik. Nem tud elbújni, hozzánk bújni, ha már túl sok a látnivaló.

Tehát van egy hordozónk, ami jó is, meg nem is. Mert hordozunk ugyan, de valójában nem is kényelmes és nem is ergonomikus. Mit tehetünk?

A kengurunkat fel tudjuk javítani, egy jobb, kényelmesebb tartást adhatunk, ha kendőt teszünk a baba popója alá, és a lábait térdnél felhúzzuk. Egy egyszerű, tavaszi kendő is megteszi.

A kifelé fordítást pedig próbáljuk inkább háti vagy csípő hordozással helyettesíteni.

Ha pedig már nehéz vagy kényelmetlen lenne a kenguru, akkor se adjuk fel a hordozást! Ha úgy tűnik, hogy a babánknak nem tetszik, akkor lehet, hogy egy másik hordozóeszközt, egy kendőt vagy bármi mást szívesebben fogadna. 

Mit tehetünk, ha az utcán vagy baráti körben látunk ilyet? Biztassuk az illetőt, hogy hordozzon minél többet. Dicsérjük, hogy hordoz. Kérdezzük meg, volna-e kedve más hordozókat is kipróbálni? Ha pedig nyitott a babahordozásra, akkor irányítsuk őt a megfelelő klubba vagy fórumra, esetleg egy tanácsadóhoz.