Anya lettem, de elég hosszú út vezetett el idáig.
Már egyéves kora előtt elkezdett babajeleket használni, amiket én nagyon megszerettem. Figyeltem rá kicsit, én is eltanultam tőle. Ha valami újat fedeztünk fel, azonnal csatoltunk egy jelet hozzá. Hamar hozzászokott, hogy "elnevezzen" minden újdonságot. 15 hós korában jeltanfolyamra kezdtünk járni, kb. 70 jellel a tarsolyunkban. Addigra már mondott egy - két hangutánzót, használt sok hangot, amiket a jelekhez kapcsolt.
Már halkan suttogta, hogy "a", amikor apát hívta, néha pedig ki is mondta rendesen. Hallottam egészen pici babaként elismételni, hogy "apa, gyere".
Aztán jött az első igazi szó, amit már vártunk régóta, és mi lett az első??? A "tiger". Bizony. Nem csupán érthetetlen, de angol is. A kisfiunk kétnyelvű, ez idáig rendben van. Még azon sem lepődök meg nagyon, hogy az első szavai nem magyarul hangzottak el. De, hogy tigris???
Ám, legyen.
Majd jöttek sorra az állatok, a hangutánzók, a hinta, a labda, minden, amit csak láttunk, még a császárszalonna is! Jöttek angol szavak, magyarok vegyesen. Megérkezett menetrend szerint, hogy jó, rendben, nem baj.
Azután pedig mama, dédi, majd apa, papa. Anya sehol. A férjem azt mondta, azért, mert soha nem kellett magához hívnia, mindig ott voltam neki. Ez nagyon édes indoklás. El is fogadtam. De a legnagyobb próbálkozások közepette is csak annyi sikerült, hogy "nyanya". Szóval nyanya lettem.
Betöltötte a 19. hót, és hirtelen meghallottam a csodát: "Anya".
Anya lettem. Végre.
Imádom a hangját, imádom, ahogyan beszél és közben jelel. A babajel volt az egyik legjobb döntésünk.
Már egyéves kora előtt elkezdett babajeleket használni, amiket én nagyon megszerettem. Figyeltem rá kicsit, én is eltanultam tőle. Ha valami újat fedeztünk fel, azonnal csatoltunk egy jelet hozzá. Hamar hozzászokott, hogy "elnevezzen" minden újdonságot. 15 hós korában jeltanfolyamra kezdtünk járni, kb. 70 jellel a tarsolyunkban. Addigra már mondott egy - két hangutánzót, használt sok hangot, amiket a jelekhez kapcsolt.
Már halkan suttogta, hogy "a", amikor apát hívta, néha pedig ki is mondta rendesen. Hallottam egészen pici babaként elismételni, hogy "apa, gyere".
Aztán jött az első igazi szó, amit már vártunk régóta, és mi lett az első??? A "tiger". Bizony. Nem csupán érthetetlen, de angol is. A kisfiunk kétnyelvű, ez idáig rendben van. Még azon sem lepődök meg nagyon, hogy az első szavai nem magyarul hangzottak el. De, hogy tigris???
Ám, legyen.
Majd jöttek sorra az állatok, a hangutánzók, a hinta, a labda, minden, amit csak láttunk, még a császárszalonna is! Jöttek angol szavak, magyarok vegyesen. Megérkezett menetrend szerint, hogy jó, rendben, nem baj.
Azután pedig mama, dédi, majd apa, papa. Anya sehol. A férjem azt mondta, azért, mert soha nem kellett magához hívnia, mindig ott voltam neki. Ez nagyon édes indoklás. El is fogadtam. De a legnagyobb próbálkozások közepette is csak annyi sikerült, hogy "nyanya". Szóval nyanya lettem.
Betöltötte a 19. hót, és hirtelen meghallottam a csodát: "Anya".
Anya lettem. Végre.
Imádom a hangját, imádom, ahogyan beszél és közben jelel. A babajel volt az egyik legjobb döntésünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése