Már elhitted, hogy képes vagy rá. Úgy érzed, jó úton jársz. Segítőkre is találtál. Szinte lebegsz centikkel a föld felett. Aktív vagy. Érzed, hogy ez működni fog. Ezt kell tenned. Jól csinálod! Elismernek.
Hidegzuhany. Az egésznek nincs semmi értelme. Egyik pillanatról a másikra csak falakba ütközöl. Tehetetlenül vergődsz és mindenki magadra hagy. Csak a hatalmas pofon nyomát érzed az arcodon, ahogy ég a bőröd.
Amikor már túllépsz a meglepődésen, a csalódottságon, rájösz, hogy kilátástalan az egész helyzeted. Segítők nélkül nem megy. Fel is adhatod ezen a ponton, mert úgy sem fog sikerülni. Alkalmatlan vagy. A segítőidet csak elképzelted, amikor igazán kellenének, akkor hirtelen csak hátakat látsz távolodni.
Majd lassan átlépsz a Miért? fázisba. Miért történik ez? Miért nem érti meg senki, hogy mit akarok elérni? Miért van mindenki ellene? Miért akarom ezt egyáltalán? Talán velem van tényleg a baj? Nem fogadnak el. Miért? Másképp gondolkodom. De vajon ez nagy baj? Biztosan úgy kell csinálnom, hogy megfeleljek nekik? Tényleg csak együtt tudjuk végigcsinálni? És ha a magam útját kezdem járni, menni fog? Ahhoz elég nagy bátorság kell ám. Én, azt hiszem, gyáva vagyok.
Amikor pedig eljutsz oda, hogy felteszed a Hogyan? kérdést, már kint is vagy a vízből. Hogyan tudnám mégis valahogyan megoldani? Kezdjünk el tervezni. Hogyan legyek bátor? Kell egy terv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése