Emlékszem, amikor az édesapám nekigyűrkőzött a hajmosásnak - a húgomnál... Minden alkalommal ordított a drága kislány, hogy "segítség! meghalok! megölnek!". Így nőttem fel.
A hajmosás harc, sírás, szenvedés, küzdelem.
Az első másfél évben a fiam nem csak a hajmosást, az úszást, de még a hajvágást is imádta!
El is felejtettem, hogy mit "tanultam" a hajmosásról gyerekkoromban.
Aztán egyszer apa nem ért rá, fodrászhoz vittem a fiút hajat nyírni. Szegény ordított, hogy mennyire fáj neki. És én nem tudtam mit tenni, pánikoltam, és a gyerekkori emlék felszínre tört.
"dehogy fáj! bírd már ki egy kicsit! mindjárt kész! maradj nyugton egy kicsit még!" - A szívem megszakadt látván, hogy mennyire sír, de tudtam, hogy ez a normális. Ebben a korban ez így van.
Arra azonban nem számítottam, hogy innentől kezdve minden hajmosás ugyanígy zajlik majd, és többet úszni sem megyünk.
Arról nem is beszélve, hogy azóta sem sikerült hajat vágni, mert már a hajnyíró vagy olló látványa is erős tiltakozásba ütközött.
Most van egy újabb taktikája a fiúnak, nem ellenkezik, hanem azt mondja: "jó, majd este! levágjuk holnap!" - Persze az este vagy a holnap soha nem jön el.
Miután két héten át nem tudtam megmosni a haját - a hajvágásról pedig már nem is álmodozom - el kezdtem utána olvasni, hogy mikor és hogyan kezd a haj öntisztulni...
Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy sír. Arról nem is beszélve, hogy teljesen bizonytalan és bizalmatlan lett. Már amikor csak simogatni akartam a buksiját is elhúzta, megrémült.
Miután rájöttem, hogy az öntisztulás egy kétévesnél nem járható út, mert az ebédkor a hajba kerülő ételmaradékok és egyéb koszok nem segítik az egészséges tisztulást, kénytelen voltam más segítség után nézni.
Elhatároztam, hogy csak a fiú beleegyezésével lesz hajvágás, még álmában sem megyek neki az ollóval. Nekem az is olyan becsapásos lenne.
A hajmosást viszont nem tudjuk kiiktatni.
Szóval kérdezősködtem, ki mit csinál, hogyan és mindent kipróbáltam, amit mondtak. Ez egy fél év kemény küzdelme, szóval remélem, megbecsülöd ezt a tipp-listát.
1. kedvenc mesefigurás samponos flakon
2. szuper gyengéd baba sampon, ami tutira nem csípi a szemét (próbáld ki előbb őket magadon)
3. apa samponja
4. zuhanyzás apával vagy anyával
5. a kicsi mossa meg apa haját (ezt érdemes lett volna kamerázni)
6. saját maga mossa a haját
7. sok hab, nagy hab, tükörben pózolás
8. nincs hab, nincs játék, gyors és hatékony hajmosás
9. uszoda, zuhanyzás-hajmosás más gyerekekkel együtt
10. anya hajmosását végignézi, lerajzoljuk, megbeszéljük
11. sok sok beszélgetés a hajvágásról, hajmosásról
12. esti mese a koszos hajú kisvonatról
13. hajmosás korábban, hogy még ne legyen túl fáradt
14. hajmosás reggel, hogy biztosan ne legyen fáradt
15. ezek tetszőleges kombinációja és variációja
Ezek után még mindig ott jártunk, hogy a fiú ordított: "fáj, fáj, fáj, anya ölébe, fáj, fáj, fáj!!!"
Hiába magyaráztam neki ezerszer, hogy "nem fáj, dehogy fáj, mindjárt kész, bírd ki egy kicsit"....
Még többet kérdezősködtem, de semmi új tippem nem volt. Kaptam még egy tanácsot, de azt nem próbáltam ki. "Le kell fogni és hát bizony sírjon. Inkább sírjon, minthogy ápolatlan legyen."
Illetve hajvágásra még egy szuper trükk, hogy vigyem olyan fodrászhoz, ahol lehet játszani, kap ajándékot és autó alakú szék van. Erre talán még hajlottam is volna, de nem próbáltuk még ki.
Ezek után alakult úgy, hogy a baleseti sebészeten ücsörögtem 2 óra hosszát várva, hogy megröntgenezzenek. A férjem elmésen megjegyezte, hogy "de jó! úgyis akartál egy kicsit magaddal foglalkozni... " Nos, igaza volt. Ugyanis vittem egy szuper könyvet magammal. (alább linkelem majd)
Ebben a könyvben azt olvastam, hogy a gyereknek sokszor nem arra van szüksége, hogy valóra váltsuk a kívánságát, hanem hogy átérezzük, hogy vágyik valamire. Fontos neki valami.
Azt is olvastam, hogy az érzéseit el kell fogadni, tiszteletben kell tartani. Persze mosolyogtam, mert ugye hát én mindig...
És jött a fürdetés, a hajmosás. A fiú már görbe szájjal várta, hogy kezdjük. És akkor bevillant.
Tudtam, hogy sírni fog, tudtam, hogy azt fogja mondani, hogy fáj neki.
Szóval így kezdtem: "kicsim, ez most fájni fog. Tudom, hogy fáj. Elhiszem. Igazad van. Vizet teszek a fejedre, sampont, megdörzsölöm és lemosom. Fájni fog. Csak egy kicsit fáj majd, mert anya nagyon ügyes és óvatos lesz. Te pedig bátor leszel. Kezdhetjük?"
Csend. Izgultam, mi lesz.
Majd bólintott: "jó"
Tessék??? Majdnem kiszaladtam a fürdőszobából, hogy felhívjam a fél világot! Nem hittem el.
És engedte. És mondta, hogy "fáj", de nem sírt. Én mondtam, hogy "tudom, hogy fáj", és pusziltam. Adtam gyógyító puszikat. És nem sírt.
Tegnap másodjára is megcsináltuk ezt. Saját magának öntötte a vizet a hajára. És mondta: "Bence bátor, Bence hajat mos"
Azt hittem elpityeredek a meghatódottságtól. A samponhabbal csináltunk kakastaréjt, nézegettük a tükörben és nagyokat nevettünk.
Nagyon büszke voltam magamra. Túl léptem önmagamon, a megszokáson, a normálison, a világon...és találkoztam a fiammal egy olyan pillanatban, amikor neki valami rossz volt, és én mellé álltam. És együtt leküzdöttük a rosszat.
És az ígért olvasnivaló:
Faber&Mazlish: How to talk to kids so they listen...
Magyarul: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
A hajmosás harc, sírás, szenvedés, küzdelem.
Az első másfél évben a fiam nem csak a hajmosást, az úszást, de még a hajvágást is imádta!
El is felejtettem, hogy mit "tanultam" a hajmosásról gyerekkoromban.
Aztán egyszer apa nem ért rá, fodrászhoz vittem a fiút hajat nyírni. Szegény ordított, hogy mennyire fáj neki. És én nem tudtam mit tenni, pánikoltam, és a gyerekkori emlék felszínre tört.
"dehogy fáj! bírd már ki egy kicsit! mindjárt kész! maradj nyugton egy kicsit még!" - A szívem megszakadt látván, hogy mennyire sír, de tudtam, hogy ez a normális. Ebben a korban ez így van.
Arra azonban nem számítottam, hogy innentől kezdve minden hajmosás ugyanígy zajlik majd, és többet úszni sem megyünk.
Arról nem is beszélve, hogy azóta sem sikerült hajat vágni, mert már a hajnyíró vagy olló látványa is erős tiltakozásba ütközött.
Most van egy újabb taktikája a fiúnak, nem ellenkezik, hanem azt mondja: "jó, majd este! levágjuk holnap!" - Persze az este vagy a holnap soha nem jön el.
Miután két héten át nem tudtam megmosni a haját - a hajvágásról pedig már nem is álmodozom - el kezdtem utána olvasni, hogy mikor és hogyan kezd a haj öntisztulni...
Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy sír. Arról nem is beszélve, hogy teljesen bizonytalan és bizalmatlan lett. Már amikor csak simogatni akartam a buksiját is elhúzta, megrémült.
Miután rájöttem, hogy az öntisztulás egy kétévesnél nem járható út, mert az ebédkor a hajba kerülő ételmaradékok és egyéb koszok nem segítik az egészséges tisztulást, kénytelen voltam más segítség után nézni.
Elhatároztam, hogy csak a fiú beleegyezésével lesz hajvágás, még álmában sem megyek neki az ollóval. Nekem az is olyan becsapásos lenne.
A hajmosást viszont nem tudjuk kiiktatni.
Szóval kérdezősködtem, ki mit csinál, hogyan és mindent kipróbáltam, amit mondtak. Ez egy fél év kemény küzdelme, szóval remélem, megbecsülöd ezt a tipp-listát.
1. kedvenc mesefigurás samponos flakon
2. szuper gyengéd baba sampon, ami tutira nem csípi a szemét (próbáld ki előbb őket magadon)
3. apa samponja
4. zuhanyzás apával vagy anyával
5. a kicsi mossa meg apa haját (ezt érdemes lett volna kamerázni)
6. saját maga mossa a haját
7. sok hab, nagy hab, tükörben pózolás
8. nincs hab, nincs játék, gyors és hatékony hajmosás
9. uszoda, zuhanyzás-hajmosás más gyerekekkel együtt
10. anya hajmosását végignézi, lerajzoljuk, megbeszéljük
11. sok sok beszélgetés a hajvágásról, hajmosásról
12. esti mese a koszos hajú kisvonatról
13. hajmosás korábban, hogy még ne legyen túl fáradt
14. hajmosás reggel, hogy biztosan ne legyen fáradt
15. ezek tetszőleges kombinációja és variációja
Ezek után még mindig ott jártunk, hogy a fiú ordított: "fáj, fáj, fáj, anya ölébe, fáj, fáj, fáj!!!"
Hiába magyaráztam neki ezerszer, hogy "nem fáj, dehogy fáj, mindjárt kész, bírd ki egy kicsit"....
Még többet kérdezősködtem, de semmi új tippem nem volt. Kaptam még egy tanácsot, de azt nem próbáltam ki. "Le kell fogni és hát bizony sírjon. Inkább sírjon, minthogy ápolatlan legyen."
Illetve hajvágásra még egy szuper trükk, hogy vigyem olyan fodrászhoz, ahol lehet játszani, kap ajándékot és autó alakú szék van. Erre talán még hajlottam is volna, de nem próbáltuk még ki.
Ezek után alakult úgy, hogy a baleseti sebészeten ücsörögtem 2 óra hosszát várva, hogy megröntgenezzenek. A férjem elmésen megjegyezte, hogy "de jó! úgyis akartál egy kicsit magaddal foglalkozni... " Nos, igaza volt. Ugyanis vittem egy szuper könyvet magammal. (alább linkelem majd)
Ebben a könyvben azt olvastam, hogy a gyereknek sokszor nem arra van szüksége, hogy valóra váltsuk a kívánságát, hanem hogy átérezzük, hogy vágyik valamire. Fontos neki valami.
Azt is olvastam, hogy az érzéseit el kell fogadni, tiszteletben kell tartani. Persze mosolyogtam, mert ugye hát én mindig...
És jött a fürdetés, a hajmosás. A fiú már görbe szájjal várta, hogy kezdjük. És akkor bevillant.
Tudtam, hogy sírni fog, tudtam, hogy azt fogja mondani, hogy fáj neki.
Szóval így kezdtem: "kicsim, ez most fájni fog. Tudom, hogy fáj. Elhiszem. Igazad van. Vizet teszek a fejedre, sampont, megdörzsölöm és lemosom. Fájni fog. Csak egy kicsit fáj majd, mert anya nagyon ügyes és óvatos lesz. Te pedig bátor leszel. Kezdhetjük?"
Csend. Izgultam, mi lesz.
Majd bólintott: "jó"
Tessék??? Majdnem kiszaladtam a fürdőszobából, hogy felhívjam a fél világot! Nem hittem el.És engedte. És mondta, hogy "fáj", de nem sírt. Én mondtam, hogy "tudom, hogy fáj", és pusziltam. Adtam gyógyító puszikat. És nem sírt.
Tegnap másodjára is megcsináltuk ezt. Saját magának öntötte a vizet a hajára. És mondta: "Bence bátor, Bence hajat mos"
Azt hittem elpityeredek a meghatódottságtól. A samponhabbal csináltunk kakastaréjt, nézegettük a tükörben és nagyokat nevettünk.
Nagyon büszke voltam magamra. Túl léptem önmagamon, a megszokáson, a normálison, a világon...és találkoztam a fiammal egy olyan pillanatban, amikor neki valami rossz volt, és én mellé álltam. És együtt leküzdöttük a rosszat.
És az ígért olvasnivaló:
Faber&Mazlish: How to talk to kids so they listen...
Magyarul: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése