A gyerekkel van a baj.... a baj a gyerekkel van... a gyerekkel baj van...
Egy anyuka döbbenten csodálta órákon át, hogyan viselkedik a fiam, akinek mindent megengedek, ami nem életveszélyes vagy tiszteletlen másokra nézve. Nem szokott sem rosszalkodni, sem hisztizni. Sok órán át utaztunk együtt, majd az anyuka megkérdezte, hogy hogyan fegyelmezem meg ennyire a gyereket? Hogyan fenyítettem meg, hogy két évesen mindig bírja mondani, hogy kérem és köszönöm?
Elpanaszolta, hogy ő nagyon szigorú a fiához, és már szinte semmit sem enged meg neki, állandóan büntetnie kell, mert csak rosszalkodik.
Elnéztem a gyereket, és 20 hós korához képest ügyesen mászott fel a székre, jött-ment, nézelődött. Nekem úgy tűnt, hogy semmi olyat nem tett, amit egy átlagos gyerek ne tenne meg. Viszont, ha felmászott a székre, akkor azért szóltak rá, ha lemászott, akkor az volt a baj. Ha levette a sapkáját, azért kapott, ha megpróbálta felvenni, akkor azt nem csinálta jól.
"ez a gyerek mindig csak szaladgál, pakol, nem tud megülni egy helyben" - erre csak mosolyogtam, és mondtam, hogy "hiszen gyerek, ez a dolga"
Szerencsémre nem kérdezte meg újra, hogy az én gyerekem mitől viselkedik jól, mert nehéz lett volna elmagyaráznom, hogy ő nem viselkedik sehogy. Én nem nevelem sehogy. Én nem fegyelmezem, fenyítem, nem büntetem. Egyszerűen csak másol minket.
Úgy viselkedünk, beszélünk vele, ahogyan mi is szeretnénk, hogy ő bántjon velünk és másokkal.
Ez így sokkal egyszerűbb nekünk.
Számomra az összes többi nevelési trükk túl komplikált.
Egy anyuka döbbenten csodálta órákon át, hogyan viselkedik a fiam, akinek mindent megengedek, ami nem életveszélyes vagy tiszteletlen másokra nézve. Nem szokott sem rosszalkodni, sem hisztizni. Sok órán át utaztunk együtt, majd az anyuka megkérdezte, hogy hogyan fegyelmezem meg ennyire a gyereket? Hogyan fenyítettem meg, hogy két évesen mindig bírja mondani, hogy kérem és köszönöm?
Elpanaszolta, hogy ő nagyon szigorú a fiához, és már szinte semmit sem enged meg neki, állandóan büntetnie kell, mert csak rosszalkodik.
Elnéztem a gyereket, és 20 hós korához képest ügyesen mászott fel a székre, jött-ment, nézelődött. Nekem úgy tűnt, hogy semmi olyat nem tett, amit egy átlagos gyerek ne tenne meg. Viszont, ha felmászott a székre, akkor azért szóltak rá, ha lemászott, akkor az volt a baj. Ha levette a sapkáját, azért kapott, ha megpróbálta felvenni, akkor azt nem csinálta jól.
"ez a gyerek mindig csak szaladgál, pakol, nem tud megülni egy helyben" - erre csak mosolyogtam, és mondtam, hogy "hiszen gyerek, ez a dolga"
Szerencsémre nem kérdezte meg újra, hogy az én gyerekem mitől viselkedik jól, mert nehéz lett volna elmagyaráznom, hogy ő nem viselkedik sehogy. Én nem nevelem sehogy. Én nem fegyelmezem, fenyítem, nem büntetem. Egyszerűen csak másol minket.
Úgy viselkedünk, beszélünk vele, ahogyan mi is szeretnénk, hogy ő bántjon velünk és másokkal.
Ez így sokkal egyszerűbb nekünk.
Számomra az összes többi nevelési trükk túl komplikált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése