Oldalak

2013-12-25

Vendégségben otthon

Ezen héten többször is előfordult, hogy egyedül töltöttem néhány percet a wc-n. Ücsörögtem. Majd rájöttem, hogy rég nem történt ilyen. Csend van, nem kell bohóckodnom vagy elvi vitába bocsátkoznom senkivel arról, hogy a wc-papírt miért nem tekerjük le, és dobáljuk a kádba. Arról sem kellett senkit meggyőznöm, hogy a wc-kefét nem használhatjuk fogkefe helyett, mert más a funkciója.

Ülök a fotelben. A fiú szalad, elesik, megüti magát. Nem kell ugranom.

Hallom, nyitja a szekrényajtót a konyhában. Csörömpöl a porcelán. Csak mosolygok a fürdőszobában, és tovább fésülködök.

Nem vagyok egyedül. A drága szüleimnél pihenünk. És én tényleg pihenek. Vigyáz rám és a kisfiamra két édes angyal. Papa és Mama.

Minden anyukának, aki nincs egyedül, üzenem, hogy adjon hálát az égnek. Minden érintésért, minden pillanatért, minden mozdulatért. Minden egyedül töltött pisilésért, a nyugodt fogmosásért.

Köszönöm szépen, drága szüleim, hogy otthont adtok nekünk, akármikor vágyunk rá. Boldog Karácsonyt!

1 megjegyzés: