Igazi izgő-mozgó, állandóan jön-megy, elfoglalt... Amikor már biztonságosan tud járni, amikor már felfedezte a környezetét, jönnek az újabb és újabb kalandok.
Mi lenne, ha ezt vagy azt kipróbálnám? Mit szólna anya, ha... és már csinálja is!
A kíváncsiság hajtja az esetek nagy részében. És arra kíváncsi a leginkább, hogy anya hogyan reagál. Ha felfújod magad, ha viccesen reagálsz, ha számára érdekes, akkor újra és újra csinálni fogja. Ha kineveted, mert huncutnak tűnik, akkor azzal zöld utat adtál a következő fokozatnak. Mit lehet mégis tenni?
Minden nap van valami új, amivel képes a kis örökmozgó meglepni. Lehet, hogy épp a szobanövények alól eszi ki a földet, vagy ahogyan tegnap az én egyévesem, a wc-be dobálja a zokniját. Bármi lehet. Én nem tudom elképzelni, hogy akár percekre magára hagyjam a fiamat, amíg ébren van. Mégis megtörténik a huncutság, mert szoktam kezet mosni, takarítani, mosogatni, főzni, stb. És van bizony, hogy nem a fiút nézem. Egy pillanat figyelmetlenség a szülő részéről elég ahhoz, hogy a kicsi veszélyes helyzetbe hozza magát.
A reakció mindezekre a kulcs, a lényeg. Maradj nyugodt, kedves, de határozott.
Ledobálja az evőeszközt? Az ételt? A maradékot? Már nem kéri, és könnyedén megszabadul tőle? - Kérd meg, hogy ha nem kéri, adja oda anyának, tegye a te kezedbe. Mond el, hogy nem szabad ledobni. De semmi izgalom. Közömbös, de kedves hangon. Tarsd a tenyered, engedd, hogy odadobja. Vagy akár egy 'mosogató-tálat' is általánosíthattok a széke mellé. Abba gyűjtheti a mosatlant. Ha fel tudod törölni a padlót könnyedén, akkor akár együtt el is moshatjátok a lavórban az evés végén a mosatlant. Ehhez persze ne a leghidegebb napokat válasszátok ki. Ez a legjobb móka nyáron az udvaron/erkélyen egy szál pelenkában :)
Ha mégis a földön landolnak a dolgok, akkor adj neki rongyot a kezébe, és takarítsátok fel együtt. Nem ő egyedül, hanem együtt. Így azt is megtanulja, hogy a tetteinek következményei vannak. De ne büntesd meg. Főleg ne az evéssel kapcsolatban. Ez felesleges frusztrációt kelt bennetek.
Kukázás, wc-papír, papírzsepi tépkedés - Én itt azt a megoldást választottam, hogy nem fér hozzá. Viszont, nem akarom azt sem, hogy később, amikor már mondjuk eléri a wc papírt akkor megkergüljön, és mindenáron azzal rohangáljon a lakásban. Szóval kapott egy műanyag kukát, de mindig megbeszéljük, hogy nem szabad belenyúlni. Most fogok majd zsákot is tenni bele, ez már a következő fokozat. Később pedig majd abba dobunk ki olyan szemetet, amit igazából ki is vehet akár. Természetesen majd 'nem szabad', de legalább kárt nem okozunk, amíg megtanulja. A wc-papírral ugyanígy teszünk majd. Most kezdtük, hogy a zsebkendővel már játszhat, de csak egyet vehet ki egyszerre. A wc-papírból is csak egyet tépünk le. Majd pedig lesz egy guriga, amivel játszhat, és majd mindig visszatekerjük, és másra nem használjuk. Így, mivel nem lesz tilos, nem lesz izgalmas annyira. És szép lassan megérti, hogyan kell helyesen használni. De ehhez minden alkalommal el kell magyarázni, hogyan kell helyénvalóan használni ezeket a tárgyakat. Egyszerű tiltással nem lehet neki megtanítani, hogyan működik a kuka, a wc papír... Meg kell neki mutatni. Igen, ezerszer naponta.
És valójában ugyanígy minden helyzet kezelhető. Találj ki az egyszerű tiltás helyett valami utasítást, amit jó móka teljesíteni. Ha kiszed valamit a kukából, akkor mutasd meg neki, hogy egy másik kukába, szatyorba, zsákba, ugyanabba a kukába vissza, akárhová hogyan kell beletenni. Egy éves koruk környékén ezeket már általában meg szokták érteni a kicsik. Ha pedig még idősebb, akkor csak légy kitartó, és mutass jó példát. És nyugodtan kezeld a kicsit már a kezdetektől értelmes lényként, mert születésétől kezdve figyel téged. Nem elég akkor elkezdeni "jól csinálni", amikor már ő elleste a rosszat.
Mi lenne, ha ezt vagy azt kipróbálnám? Mit szólna anya, ha... és már csinálja is!
A kíváncsiság hajtja az esetek nagy részében. És arra kíváncsi a leginkább, hogy anya hogyan reagál. Ha felfújod magad, ha viccesen reagálsz, ha számára érdekes, akkor újra és újra csinálni fogja. Ha kineveted, mert huncutnak tűnik, akkor azzal zöld utat adtál a következő fokozatnak. Mit lehet mégis tenni?
Minden nap van valami új, amivel képes a kis örökmozgó meglepni. Lehet, hogy épp a szobanövények alól eszi ki a földet, vagy ahogyan tegnap az én egyévesem, a wc-be dobálja a zokniját. Bármi lehet. Én nem tudom elképzelni, hogy akár percekre magára hagyjam a fiamat, amíg ébren van. Mégis megtörténik a huncutság, mert szoktam kezet mosni, takarítani, mosogatni, főzni, stb. És van bizony, hogy nem a fiút nézem. Egy pillanat figyelmetlenség a szülő részéről elég ahhoz, hogy a kicsi veszélyes helyzetbe hozza magát.
A reakció mindezekre a kulcs, a lényeg. Maradj nyugodt, kedves, de határozott.
Ledobálja az evőeszközt? Az ételt? A maradékot? Már nem kéri, és könnyedén megszabadul tőle? - Kérd meg, hogy ha nem kéri, adja oda anyának, tegye a te kezedbe. Mond el, hogy nem szabad ledobni. De semmi izgalom. Közömbös, de kedves hangon. Tarsd a tenyered, engedd, hogy odadobja. Vagy akár egy 'mosogató-tálat' is általánosíthattok a széke mellé. Abba gyűjtheti a mosatlant. Ha fel tudod törölni a padlót könnyedén, akkor akár együtt el is moshatjátok a lavórban az evés végén a mosatlant. Ehhez persze ne a leghidegebb napokat válasszátok ki. Ez a legjobb móka nyáron az udvaron/erkélyen egy szál pelenkában :)
Ha mégis a földön landolnak a dolgok, akkor adj neki rongyot a kezébe, és takarítsátok fel együtt. Nem ő egyedül, hanem együtt. Így azt is megtanulja, hogy a tetteinek következményei vannak. De ne büntesd meg. Főleg ne az evéssel kapcsolatban. Ez felesleges frusztrációt kelt bennetek.
Kukázás, wc-papír, papírzsepi tépkedés - Én itt azt a megoldást választottam, hogy nem fér hozzá. Viszont, nem akarom azt sem, hogy később, amikor már mondjuk eléri a wc papírt akkor megkergüljön, és mindenáron azzal rohangáljon a lakásban. Szóval kapott egy műanyag kukát, de mindig megbeszéljük, hogy nem szabad belenyúlni. Most fogok majd zsákot is tenni bele, ez már a következő fokozat. Később pedig majd abba dobunk ki olyan szemetet, amit igazából ki is vehet akár. Természetesen majd 'nem szabad', de legalább kárt nem okozunk, amíg megtanulja. A wc-papírral ugyanígy teszünk majd. Most kezdtük, hogy a zsebkendővel már játszhat, de csak egyet vehet ki egyszerre. A wc-papírból is csak egyet tépünk le. Majd pedig lesz egy guriga, amivel játszhat, és majd mindig visszatekerjük, és másra nem használjuk. Így, mivel nem lesz tilos, nem lesz izgalmas annyira. És szép lassan megérti, hogyan kell helyesen használni. De ehhez minden alkalommal el kell magyarázni, hogyan kell helyénvalóan használni ezeket a tárgyakat. Egyszerű tiltással nem lehet neki megtanítani, hogyan működik a kuka, a wc papír... Meg kell neki mutatni. Igen, ezerszer naponta.
És valójában ugyanígy minden helyzet kezelhető. Találj ki az egyszerű tiltás helyett valami utasítást, amit jó móka teljesíteni. Ha kiszed valamit a kukából, akkor mutasd meg neki, hogy egy másik kukába, szatyorba, zsákba, ugyanabba a kukába vissza, akárhová hogyan kell beletenni. Egy éves koruk környékén ezeket már általában meg szokták érteni a kicsik. Ha pedig még idősebb, akkor csak légy kitartó, és mutass jó példát. És nyugodtan kezeld a kicsit már a kezdetektől értelmes lényként, mert születésétől kezdve figyel téged. Nem elég akkor elkezdeni "jól csinálni", amikor már ő elleste a rosszat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése