A kiskakas gyémánt félkrajcárja...

... azaz próbálnék mesét mondani a kétévesnek...

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény öregasszony..."

- Anya, miért volt szegény? - Azért drágám, mert nem volt semmije. - Miért nem volt semmije? - Azért, mert nem tudott semmit összegyűjteni. Mesélhetek tovább? - Igen. -

"Szóval volt egyszer egy szegény öregasszony. Nem volt semmije, csak egy kiskakasa. Ez a kiskakas kint kapirgált a szemétdombon, és hirtelen talált egy gyémánt félkrajcárt..."

- Miért nincs keze a kakasnak? - Mert a kakas is madár, szárnya van, csőre és lába. - Hmmm, igen. A kakas is madár. -

"A csőrébe vette a kiskakas a gyémánt félkrajcárt, forgatta, csak úgy csillogott a napfényben. Éppen arra jött a török császár, és meglátta a kiskakast, ahogyan a csőrében forgatta a krajcárt..."

- Miért jött arra a török császár? - Mert épp ment vissza a palotájába. - Miért ment vissza? - Mert sietett haza reggelizni. - Miért sietett reggelizni? - Mert már nagyon éhes volt. - Hol volt a török császár? - Lehet, hogy elszaladt a piacra reggelit venni. - Vett zsömlét és paninit is.

"Azt mondta a török császár:
- Kiskakas! Add nekem a gyémánt félkrajcárodat!
- Nem adom én! - válaszolta a kiskakas.
A török csá..."

- Miért nem adta oda a kiskakas gyémánt félkrajcárt a török császárnak? - Azért, mert ő találta, és nagyon kedves volt neki. - Miért volt kedves neki? - Biztosan szerette volna a gazdasszonyának adni. - Miért? - Azért, mert az öregasszony nagyon szegény volt. - Miért volt szegény?.... - Most már itt a vége, fuss el véle. Aludj drágám.

....

Így nem lehet mesét mondani!!!