Elképzelem, hogy milyen felnőttnek szeretném látni a fiamat.
Szeretném, ha boldog lenne, erős.
Határozott és magabiztos. Valaki, aki tudja, hogy mit akar. Aki tisztában van önmagával, nem csak úgy kóvályog a saját életében.
Szeretném, hogy értékelje, ami értékes, használja, ami arra való, és tartsa magát távol attól, ami vagy aki nem viszi előre.
Legyen sikeres.
Elégedett? Hmmm nem, az nem, egy kicsi elégedettlenség vagy valami vágy arra, hogy előre haladj mindig kell. Máskülönben megáll a fejlődés, mocsárrá válik az élet. Beleragad.
Szeretném azt is, hogy képes legyen más embereknek sokat adni, és tudjon elfogadni, kapni.
Tisztelje a kapcsolatait, képes legyen mély érzelmeket megélni egy másik ember partnereként.
Sokat várok el tőle?
Ja, hogy agysebészetre specializálódott asztronauta legyen? Nem. Ez nem érdekel. Gazdag legyen? Nem ez sem érdekel. Ezek csak akkor kellenek a boldogsághoz, ha erre vágysz.
Szóval mitől lesz magabiztos?
Ha elfogadom a gondolatait, az érzéseit. Ha joga van élni, létezni, személyiség lenni születéstől fogva.
Hogyan tudja megismerni és elfogadni, kezelni az érzéseit?
Segítek neki, amikor érzi őket. Elmondom neki, hogy "most mérges vagy". És megértem. És ott vagyok vele. Soha nem hagyom magára az érzéseivel, és ezt közlöm vele minden alkalommal. Elfogadom, hogy vannak negatív érzései is, és szabad szomorúnak, mérgesnek lenni. Ezek is részei az életünknek.
Mitől lesz értékes az érték?
Ez attól függ, nekem mi az érték. Ha ezt modellezzük a gyereknek, beszélgetünk róla, átveszi jó részét. Egy fontossági sorrendet kell tehát felállítanom, azaz már létezik is. A legfontosabb, hogy együtt vagyunk, egészségesen és szeretjük egymást. Aztán következik, hogy megértjük és elfogadjuk egymást. Majd az, hogy mindenben támogatjuk egymást. Ezután jön az, hogy tanulunk, sokat és keményen, és dolgozunk. Ezután jöhetnek az anyagi javak az alap dolgokon túl, nemcsak, hogy legyen mit enni, inni, de jó fajtából. Meleg legyen, ha tél van, hűs, ha nyár. És valahogy így felállítjuk a saját szükséglet-piramisunkat. Maslow piramisáról hallottál már? Az segít összeszedni, hogy mi is az érték, mik a szükségleteink. Az enyémek máshogyan alakulnak, mert számomra az érzelmi, pszíchológiai szükségletek a legfontosabbak, a többit már képes vagyok megoldani és megteremteni a semmiből is.
Csak töprengek tovább, vajon tényleg boldog lesz-e? Vajon igazam van? Tényleg csak igazán mélyen szeretni kell és hagyni hogy önmaga lehessen?
Szeretném, ha boldog lenne, erős.
Határozott és magabiztos. Valaki, aki tudja, hogy mit akar. Aki tisztában van önmagával, nem csak úgy kóvályog a saját életében.
Szeretném, hogy értékelje, ami értékes, használja, ami arra való, és tartsa magát távol attól, ami vagy aki nem viszi előre.
Legyen sikeres.
Elégedett? Hmmm nem, az nem, egy kicsi elégedettlenség vagy valami vágy arra, hogy előre haladj mindig kell. Máskülönben megáll a fejlődés, mocsárrá válik az élet. Beleragad.
Szeretném azt is, hogy képes legyen más embereknek sokat adni, és tudjon elfogadni, kapni.
Tisztelje a kapcsolatait, képes legyen mély érzelmeket megélni egy másik ember partnereként.
Sokat várok el tőle?
Ja, hogy agysebészetre specializálódott asztronauta legyen? Nem. Ez nem érdekel. Gazdag legyen? Nem ez sem érdekel. Ezek csak akkor kellenek a boldogsághoz, ha erre vágysz.
Szóval mitől lesz magabiztos?
Ha elfogadom a gondolatait, az érzéseit. Ha joga van élni, létezni, személyiség lenni születéstől fogva.
Hogyan tudja megismerni és elfogadni, kezelni az érzéseit?
Segítek neki, amikor érzi őket. Elmondom neki, hogy "most mérges vagy". És megértem. És ott vagyok vele. Soha nem hagyom magára az érzéseivel, és ezt közlöm vele minden alkalommal. Elfogadom, hogy vannak negatív érzései is, és szabad szomorúnak, mérgesnek lenni. Ezek is részei az életünknek.
Ez attól függ, nekem mi az érték. Ha ezt modellezzük a gyereknek, beszélgetünk róla, átveszi jó részét. Egy fontossági sorrendet kell tehát felállítanom, azaz már létezik is. A legfontosabb, hogy együtt vagyunk, egészségesen és szeretjük egymást. Aztán következik, hogy megértjük és elfogadjuk egymást. Majd az, hogy mindenben támogatjuk egymást. Ezután jön az, hogy tanulunk, sokat és keményen, és dolgozunk. Ezután jöhetnek az anyagi javak az alap dolgokon túl, nemcsak, hogy legyen mit enni, inni, de jó fajtából. Meleg legyen, ha tél van, hűs, ha nyár. És valahogy így felállítjuk a saját szükséglet-piramisunkat. Maslow piramisáról hallottál már? Az segít összeszedni, hogy mi is az érték, mik a szükségleteink. Az enyémek máshogyan alakulnak, mert számomra az érzelmi, pszíchológiai szükségletek a legfontosabbak, a többit már képes vagyok megoldani és megteremteni a semmiből is.
Csak töprengek tovább, vajon tényleg boldog lesz-e? Vajon igazam van? Tényleg csak igazán mélyen szeretni kell és hagyni hogy önmaga lehessen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése