Hogyan altassam el a babámat?

Sehogy.


Nos, ez úgy tűnik, elég rövid cikk lett.

Kicsit kifejtem, úgy kiderül, hogy mire gondolok.

Ha tényleg vissza tudnék emlékezni, hogyan éreztem magamat édesanyám pocakjában, megírnám neked, hogy milyen volt. De valójában csak elképzelni tudom. Viszont, amikor elképzelem, már érzem is. Érzem édesanyám lépteinek ringatását. Érzem, ahogyan szorosan átölel a teste. Meleg van, béke van, minden nyugodt. Képes vagyok elaludni bármikor. Édesanyám épp ebédet főz, zuhanyzik, átsiet az úttesten, beszáll egy liftbe, beszélget (ez a kedvencem), és én boldogan álomba merülök. Álmomban is hallom a szívverését, ami a legcsodálatosabb hang az egész világon. Az én világomban legalábbis. Talán édesanyám búgó, gyöngéd hangja hasonló hozzá. Megnyugtat, megvéd, körülölel.
Így alszom el naponta többször is. Imádok erre ébredni. Ez a hang, ez az érzés a mindenem. Nem ismerek mást.

És tényleg nem. Az újszülött sem ismer mást. Az viszont biztos, hogy az idegrendszere tökéletesen felkészült az alvásra. A baba képes elaludni. Ez önmagában remek hír.

Ez azt jelenti, hogy pocaklakó korszakára emlékeztető környezetet hozzunk létre, így biztosan könnyebb lesz neki elaludni.

Szüksége van vajon zenélős, éneklős, forgós játékokra, hogy addig stimulálják az agyát a félhomályban, amíg kimerül és elalszik?
Valóban egy zárt, sötét szobában, egyedül kell megtanulnia elaludni?

Egy újszülött még soha nem volt egyedül. Vannak babák, akik hamar hozzászoknak, mások nehezebben. Vannak anyukák, akik hozzá akarják szoktatni a babájukat, mások nem. De valójában a babát senki nem kérdezi, hogy akar-e hozzászokni. Azt gondoljuk, hogy majd sír, ha baja van.
És persze tud is sírni, és fog is, ha baj van. Lehet azonban, hogy csak alkalmazkodni kezd.
Persze, filozofálhatnánk tovább, hogy vajon akarom-e, hogy a környezetéhez mindig alkalmazkodó ember legyen belőle, vagy pedig azt szeretném, hogy egy olyan felnőtté váljon, aki önmaga alakítja a környezetét. Igen, bizony... ezt már itt el lehet kezdeni megvitatni.
Szóval attól, hogy nem jó a babának, még nem biztos, hogy panaszkodni fog. Lehetünk egy babával proaktívak, és akkor is adhatunk neki magunkból, amikor nem kér. Nem muszáj addig várni, míg panaszkodásba kezd.

És így van ez az alvással is. Nem kell megvárni, amíg a baba kimerül. Az álmosság első jelénél már elkezdhetünk lelassulni. Összehangolódni, újrakötődni, összekapcsolódni. Ez az alapja. A kapcsolat, a kötődés. Ez adja a biztonság érzetet a babának. A légzésfigyelő pedig nekünk.

Kétféle alvást kell megkülönböztetni. Az egyik a nappali, a másik az éjjeli alvás. A nappali alvások jobb esetben rövidek, és éjszaka alszik a baba hosszabb szakaszokat. Persze erről a húgomnak nem szóltak, majd csak fél évesen jött rá, hogy sötétben uncsi játszani, sokkal izgibb a világ, ha látunk is.

Szóval mindig vannak kivételek, nem lehet általánosan azt mondani, hogy az alábbi tippek minden babánál működnek.

De egy biztos, minden baba képes arra, hogy magától elaludjon, ha a körülményei megfelelőek.

Szóval néhány tipp, amit kipróbálhatsz, remélem, neked is beválnak, mi mindet végigjártuk és remek alvós babánk van.

1. Hordozás

Tedd babahordozóba, hordozókendőbe nappal - akár rajtad is maradhat. Ha szeretnél közben házi munkát is végezni vagy ezt azt tenni - venni, akkor tedd a hátadra (kérlek, konzultálj egy szakértővel, hordozási tanácsadóval - akár interneten keresztül, ez tuti ingyen van -, mielőtt egy picibabát bármibe is beletennéd, néha a gyártói ajánlások nem pontosan tükrözik azt, amit mi szakemberként javasolnánk)

Előnye

• A magzatkori környezetét megteremted, nincs ok a panaszkodásra a baba részéről.
• Ha éhes, hamar észreveszed. 
• Ha fáj a pocakja, a függőleges póz megkíméli. 
• A te testhőd szabályozza az övét, főleg, ha pucin teszed a bőrödre. Többet beszélgetsz a babáddal így, ha éberen is hordozod, többet találkoztok. Lát mindent, amit csinálsz, ami körbevesz, mindent megfigyel, tanul. Az éhségen és a koszos peluson kívül másra panasza nem lehet, ezeket pedig könnyű orvosolni. 
• Azt mondják - ezt én is megfigyeltem nagyon sok hordozott babán -, hogy kevesebbet sírnak, és ha sírnak is, sokkal hamarabb megnyugszanak. A hordozóba bekerülve pedig legtöbbször elmúlik minden baj. 
• A hordozás közbeni állandó finommozgások erősítik a baba izomzatát, a (egészséges pózban) sokat hordozott babák általában előrébbjárnak mozgásfejlődésben nem hordozott társaiknál.
• Nem fog túlterhelődni az idegrendszere, mert bármikor elbújhat az öledben. 
• Nem kell altatással törődni, mert, ahogy jössz-mész ő békésen elalszik, ha álmos. 
• Ja, és van két szabad kezed. És még hosszasan sorolhatnám a hordozás előnyeit.

2. Kiságy vagy matrac vagy ágyféleségek

Mivel hordozási tanácsadó vagyok, és több, mint két éve hordozom a fiamat szívvel-lélekkel, nyilván érthető, hogy miért tettem a hordozást az első helyre. Rengeteg problémától megkímélt minket a hordozás, és életemben eddig még csak egy emberrel találkoztam, aki megbántott miatta, mindenkitől csak szépet és jót kaptunk - a szemünkbe legalábbis LOL hát, hogy a hátunk mögött milyen lököttnek tartanak miatta, az már nem az én gerincemet terheli.
A lényeg, hogy ettől függetlenül sem tartom a hordozást előbbrevalónak, mint az ágyban alvást.
Én mai napig, ha ágyban altatok, elalszok. Sokszor hamarabb, mint a fiam. De nézzük is csak meg, hogy hogyan is néz ki az ágyban altatás.

Mint már többször említettem, a babák ügyesen el tudnak aludni, ha hasonlóan érezhetik magukat, mint a pocakban. Számukra ez a tökéletes biztonság. És mivel ők is érzik, hogy ki vannak nekünk szolgáltatva, és az életük függ attól, hogy mennyit foglalkozunk velük, igyekeznek ki is követelni maguknak a közelséget. Tehát az első hetekben szükségük van arra, hogy biztosítsunk nekik egy átmenetet a pocak és a világ között. És ez az átmenet a mi közelségünk. Vannak babák, akiknek pár hétre van szükségük, vannak, akiknek évekre. Ezt előre nem lehet eldönteni. Ez a baba személyiségétől függ.

Az ágyat úgy tudjuk előkészíteni, hogy egészen picire szűkítjük a fekhelyét. Hogy olyan igazán kuckós legyen. Hogy érezze a tér határait, mint a pocakban. Erre a szoptatóspárna, a babzsákfotelek fantasztikusak.

Szóval a babának szüksége van egy kis melegségre, közelségre, a szívverésünkre és a hangunkra. Az első hetekben szerintem a legjobb, ha ölbevesszük, a mellkasunkra és így énekelünk vagy mesélünk.
De csak pihenhetünk is így - csendben, szeretgetve. Mivel ilyenkor a baba még kevesebbet bír ébren lenni, szinte bármikor vesszük fel, már álmos lesz.

Pihegjünk így egy kicsit, majd tegyük le a babát, ha nem szeretnénk, hogy az ölünkben aludjon. És mondjuk meg neki, hogy 'megyünk az ágyikóba', de anya itt lesz veled.

Ha már elaludt, akkor nincs menekvés. Az egyik legkönnyebb módja annak, hogy bizonytalanná tegyünk egy babát, ha máshol ébred, mint ahol elaludt. Ezt úgy értem, hogy elaludt az öledben, és felébred egyedül az ágyában. Vagy elaludt az autós ülésben és felébred egyedül máshol. Ha azonban a teleportálásoknál is mindig van egy fix pont (például anya), és tudja, hogy valahol máshol fog ébredni, akkor nem ijed meg.

Tehát,

• kuckós ágy, viszonylag szűk hely
• biztonságos, kemény fekvőfelület (se kabalák, játékok, ruhák az ágyban)
• baba eljut odáig, hogy megnyugszik, elpilled
• az elalvás előtti pillanatban súgjuk meg neki, hogy megyünk az ágyikóba
• tegyük le még ébren a babát
• maradjunk vele!!
• énekeljünk neki vagy meséljünk
• amikor már át tud fordulni, tud fogni, és biztonságosan forgatja a fejét álmában is, akkor adhatunk neki valami alvós, puha kabalát vagy rongyit.
• kívánjunk szép álmokat és mondjuk neki, hogy szeretlek 

Mi is a lényeg? A babának nem kell segíteni elaludni. Csak abban kell segíteni, hogy lenyugodjon, és abba a hangulatba kerüljön, hogy könnyen el tudjon aludni.

Sok sikert!



Ha még pocakosan olvasod ezt, mázlid van, íme egy szupertipp: válassz egy dalt, amit nagyon szeretsz énekelni, és énekeld el a babádnak minden nap mától, egészen a születésig. Ez a dal lesz a titkos fegyvered. Békeidőben énekeld még sokat, amikor csak úgy együtt léteztek, vagy békésen esztek. És, amikor betámad a pánik, akkor kezdj el sétálni a babával, és énekeld neki ezt a különleges dalt. Ha nagyon nagy a sírás, és tutira nem éhes, pisis stb...akkor csavard be pólyaszerűen (laza lábakkal) egy plédbe, vagy öleld pucin magadhoz és húzd rá a ruhádat, és indulj! Sétálj és énekelj! Ez a dal több autóutunkat is megmentette régen.

ui.: A kétévesem épp az ölemben alszik, míg ezt írom. Az ölemben aludt el egy pillanat alatt. Nincs menekvés. - és hordozó sincs a közelben....

És még olvashatsz a témáról Vida Ági Kismamablogján is!
http://alvas.kismamablog.hu/