Az elmúlt két és fél évben, vagy egy kicsit talán több is, ha az anyaságra való készülődést is beleszámítom, nagyon sokat tanultam magamról, más anyákról és a gyerekekről.
De mielőtt azt gondolnád, hogy a pelenkázás mestere lettem, ki kell ábrándítsalak. Még mindig fogalmam sincs, hogy a nadrágpelenkának melyik az eleje.
Azt viszont megtanultam, hogy milyen könnyű elítélni másokat.
Azt is megtanultam, hogy milyen egyszerű sárba tiporni más szülő önbecsülését.
Korábbi bejegyzéseim között biztosan találni fogsz egy-két igazán személyes, mélyről feltörő, kiborulós cikket, ami a pillanat hevében íródott. Igen, ezért is blogot írok, nem pedig szaklapban publikálok.
Egy egyszerű anyuka vagyok, saját, önálló gondolatokkal, véleménnyel, és előfordul, hogy az érzelmek hevében vagy épp lányos zavaromban nem a megfelelő hangnemben írok. Ez vagyok én.
Ezen túl sok minden más is vagyok. A legfontosabb azonban, amit mindenképp meg akarok mutatni neked, hogy segítőkész vagyok. Jószándékú. Szeretettel teljes. Azért írom ezt a blogot, mert vannak gondolataim, amiket szeretnék megosztani.
Vannak elképzeléseim az életről, amit szívesen kidobok az asztalra, hogy csócsáljuk szét közösen. Nem biztos, hogy szeretni fogod. Jogod van hozzá.
Egy valamit biztosan megfogadtam. Soha nem foglak elítélni. Soha nem foglak megítélni. És soha nem fogom előítélettel illetni a tetteidet, a személyedet. Sőt! Azon leszek, hogy erőt adjak, hogy bátorítsalak.
Ha értesz angolul, akkor van egy írásom, ami idevág, ajánlom sok szeretettel a figyelmedbe.
A bejegyzés a Parents in and around Derby blogra íródott: Judge me please
De mielőtt azt gondolnád, hogy a pelenkázás mestere lettem, ki kell ábrándítsalak. Még mindig fogalmam sincs, hogy a nadrágpelenkának melyik az eleje.
Azt viszont megtanultam, hogy milyen könnyű elítélni másokat.
Azt is megtanultam, hogy milyen egyszerű sárba tiporni más szülő önbecsülését.
Korábbi bejegyzéseim között biztosan találni fogsz egy-két igazán személyes, mélyről feltörő, kiborulós cikket, ami a pillanat hevében íródott. Igen, ezért is blogot írok, nem pedig szaklapban publikálok.
Egy egyszerű anyuka vagyok, saját, önálló gondolatokkal, véleménnyel, és előfordul, hogy az érzelmek hevében vagy épp lányos zavaromban nem a megfelelő hangnemben írok. Ez vagyok én.
Ezen túl sok minden más is vagyok. A legfontosabb azonban, amit mindenképp meg akarok mutatni neked, hogy segítőkész vagyok. Jószándékú. Szeretettel teljes. Azért írom ezt a blogot, mert vannak gondolataim, amiket szeretnék megosztani.
Vannak elképzeléseim az életről, amit szívesen kidobok az asztalra, hogy csócsáljuk szét közösen. Nem biztos, hogy szeretni fogod. Jogod van hozzá.
Egy valamit biztosan megfogadtam. Soha nem foglak elítélni. Soha nem foglak megítélni. És soha nem fogom előítélettel illetni a tetteidet, a személyedet. Sőt! Azon leszek, hogy erőt adjak, hogy bátorítsalak.
Ha értesz angolul, akkor van egy írásom, ami idevág, ajánlom sok szeretettel a figyelmedbe.
A bejegyzés a Parents in and around Derby blogra íródott: Judge me please
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése