Rajtam múlik.

Hogyan alakítom ki én a kötődést a kisbabámmal? Az én reakciómtól függ minden. Rajtam múlik.

Az számít, hogy ismerem-e eléggé a gyermekemet ahhoz, hogy mindig tudjam, hogyan siessek a segítségére.

Tőlem függ.

Attól, hogy mennyire vagyok képes megbízni a gyermekemben, mennyire tudom követni őt, elhinni, hogy tudja, mire van szüksége.

Megölelem-e, ha odabújik.

Ölbeveszem-e, ha kéri.

Játszom-e vele, ha hozza az építőkockát.

Bátorítom-e vagy lebeszélem.

Biztatom és tanítom vagy megbüntetem.

A gyermekem nem az életem fókuszában él, nem ő az univerzum közepe, hanem része annak. Az életem része. Megmutatom hát neki, hogyan élek, felkészítem, tanítom.

Vannak azonban alapvető szükségletei egy kisbabának. Azon túl, hogy enni kér, szomjas néha és a pelenkát is időnként cserélni kell, lételeme a testközelség. Az ő világában édesanya és magzat egy testként fejlődik. A születés ezt nem változtatja meg. Akármilyen szép szülésélménnyel gazdagodunk mi anyukák, a kicsikénk számára a születés mindenképpen egy trauma. Egy sokk. Az egész addig ismert világa megszűnik létezni. Elveszik tőle az állandó táplálékot, a meleget, a megszokott hangokat, a kis kuckóját. Helyette egy rideg, fényes, villogó, zajos helyre kerül, ahol hideg van, ahol éhes, szomjas.

Ahol fél.

A legkevesebb, amit egy édesanya megtehet, hogy jobbá tegye a kisbabája életét, az az, hogy állandóan szorosan magához öleli. Engedi a kicsinek, hogy szíve dobbanására szenderedjen el. Amikor pedig felébred, az édesanyja illatát érezze meg elsőként. Ha éhes, akkor azonnal ehessen, ha el akar bújni a világtól, a zajoktól, akkor az édesanyja óvó ölelése védje meg őt.

A hordozás, az együttalvás, a szoptatás - ezek mind mind segítenek, de nem ezektől fog kötődni a baba.

Mit tehetünk még, hogy elősegítsük az egészséges kötődést?

Ne ítélkezzünk!

Ha a gyermekünk nem úgy gondolkodik, mint mi, ha más elképzelése van arról, hogyan kell dolgoknak működni, nem biztos, hogy az rossz. Nem biztos, hogy mi tudjuk jól. Ne döntsük el, hogy valami jó vagy rossz, csak azért, mert a társadalom közösségi normái szerint valami jó vagy rossz. A gyermekünk tiszta szívvel, jósággal és szeretettel telve születik meg. Ezt meg tudjuk erősíteni benne, vagy el tudjuk fojtani. Akármit is tesz a gyermekünk, az a mi személyiségünk, cselekedeteink tükörképe beleolvadva a kicsi gyermek énjébe.  Mielőtt elítélnénk a gyermekünk viselkedését, nézzünk magunkba. Gondoljuk át, hogy vajon tényleg rossz-e, amit tett, vagy „ügyesen” tanult valamit tőlünk.

Tiszteljük a kisbabánkat!

Egy gyermek a születésétől fogva ember. Az én elképzelésem szerint már onnantól kezdve, hogy megfogan, de erről megoszlanak a vélemények. A bioetika terén járatok szakértők, filozófusok is naphosszat vitatkoznak ezen. Induljuk ki abból, hogy édesanyák vagyunk vagy édesapák. Létrehozunk valamit, egy emberi lény fejldődik ki gyakorlatilag belőlünk. Ez a kis apróság a világegyetem közepe, az életünk értelme már akkor is, amikor még inkább egy kis garnélára hasonlít. Hogyan is tudnánk úgy tekinteni rá, mint „nem emberi”-re, hiszen belőlünk fakad? Tiszteljük őt hát emberként. Teljesértékű ember ő. Sok baba bölcsebb, mint némelyik felnőtt. Nagyon okosak a kisbabák, csak még keveset tudnak. A mi feladatunk megmutatni nekik ezt a világot. Minden mást ők tanítanak meg nekünk. Ne feledd! Csak egy gyermek képes téged anyává tenni. Becsüld meg őt ezért.

Segítsünk neki élni!

Az emlősök világában az ember az egyik legkiszolgáltatottabb. A technológia, a tudomány nélkül esélyünk sem lenne az életben maradásra. A tűzgyújtás, az eszközhasználat mentette meg fajtánkat a kipusztulástól. Mit tehet egy kisbaba, hogy segítséghez jusson? Kizárólag a gondozójára számíthat. Szerencsére már az újszülött is képes a kommunikációra. Mi, szülők pedig úgy vagyunk tervezve, hogy egy csecsemő igényeit képesek vagyunk kielégíteni.  Ismerjük meg a kisbabánk sírásait, figyeljük meg, hogy mikor miért sír, mikor épp mit szeretne. Válaszoljunk neki azonnal, ha szól. Ha egy másik felnőtt beszél hozzám, azonnal válaszolok. Miért tennék másként a kisbabámmal, akit sokkal jobban szeretek bárki másnál?